kis lile

Hazai elterjedés
Rendszeres fészkelő. Jellemzően a közepes vagy a nagyobb folyók mentén költ, legnagyobb állományai a Sajó, a Felső-Tisza, a Dráva és a Hernád mentén találhatók. Folyó menti fészkelőhelyei kopár, kavicsos partokon, kisebb, kopár szigeteken vagy zátonyokon vannak. Az Alföldön és a Kisalföldön szikes tavak kopár szélein vagy szigetein is költ. Rendszeres fészkelő másodlagos élőhelyeken: kavicsbányákban, homok-, sőt agyagbányákban, lecsapolt halastavak medrében, szikkasztó- és ülepítőtavakon, kiszivattyúzott és szétterített iszap kiszáradó felszínén, kotrások után a csatornák mellé terített kiszáradt iszapon, trágyaszikkasztón is költött. Minden vízhez közeli kopár felszínű hely alkalmas lehet számára. Rendszeresen fészkel építkezések során kialakuló csupasz talajfelszíneken, kavicsos tetőkön, kavicsfeltöltéseken vagy zúzottkő felületeken – akár kavicsos parkolóban – is megtelepedhet. A szántókon kialakuló viszonylag kisebb vízfoltok környékének kopár részein is költ. Fenyősi (1993) belvizes repce- és búzatáblában találta fészkeit. Ugyan fontos számára valamilyen víztest közelsége, de víztől távolabbi területeken, kiritkult kukoricavetésből és csemetekerti akáctelepítés kavicsos sorközeiből is előkerült már. Vonuláskor is a kopár felületekkel rendelkező vizes élőhelyeket kedveli, lecsapolt halastavakon, szikes tavakon, ülepítőkön és folyók mentén a leggyakoribb.

Időbeli előfordulás
Tavasszal az első példányok március elején, közepén érkeznek, a fő vonulási időszak azonban március vége és április második harmada közé tehető. A költési idő utáni mozgalmak júliusban kezdődnek. Az öreg madarak hamar elvonulnak. Az őszi vonulás csúcsa augusztus közepétől szeptember közepéig tart, ilyenkor jellemzően fiatal madarak csapataival lehet találkozni. Ősszel az utolsó példányok szeptember végén, október elején, kivételesen október végén hagyják el hazánkat. Általában kisebb csapatokban vonul, de július közepétől augusztus végéig nagyobb gyülekezései is előfordulnak, így néhol akár száznál több példány is látható együtt.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években és 2005–2007 között is 800–1500 párra becsülték. A fészkelők száma jelenleg 470–760 pár közöttire tehető. 1975-ben a Rába Meggyeskovácsi és Nick közötti szakaszán átlagosan 0,5 pár/km-es sűrűségben fészkeltek, de a faj számára kedvezőbb szakaszokon ez az érték 1,1–1,4 pár/km volt. 1996-ban a Hernád különböző szakaszain 0,3–2,4 pár/km, átlagosan 0,8 pár/km fészkelési sűrűséget találtak.

Természetvédelem
A folyószabályozások, gátak és más műtárgyak építése, a folyópartok ipari vagy más célokra történő hasznosítása, beépítése szűkíti fészkelési lehetőségeit, de a kavicsbányászat, a közvetlen emberi zavarás (horgászat, vízi sportok) és a természetes vizek szennyezése is kedvezőtlenül hathat fészkelésére. Az őszi vonuláskor fellépő betegségek (pl. botulizmus) is csökkenthetik állományát.

Forrás: Hadarics T. 2022. Kis lile. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 214–216.